Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borásza, ügyvezető igazgatója tavaly decemberben nyerte el az „Év Bortermelője 2024” díjat, a borászok Kossuth-díját, ahogy sokan emlegetik. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ez az elismerés milyen hatással volt a pincészetre. A szakember először bírált a VinAgora Nemzetközi Borversenyen, ezért a versenyen szerzett élményeiről is kérdeztünk.
VinAgora: Hogyan változtatta meg a mindennapi munkádat és a borászat megítélését az elnyert „Év Bortermelője 2024” díj?
Liptai Zsolt: A díj megszerzése óta, ha úgy tetszik, a borokra is visszakerült a fókusz. Van egy plusz segítségünk a díj által, hiszen legtöbbször nem a borásznak kell beszélnie, hanem a bor is beszél a készítője helyett, így talán ez az időszak egy picit könnyebb. Azt ki tudom jelenteni, hogy szerte az országban igényt formál a megjelenésre maga a díj, rettentő sok érdekes emberrel, érdekes helyszínnel lehet találkozni. Úgyhogy, ha az ember valahol próbál egy egészséges mértéket tartani, akkor egy nagyon nagy megbecsüléssel a zsebünkben egy színes, gazdag év előtt állunk.
VinAgora: Ki lehet akkor jelenteni, hogy ez a díj hozzájárul a pincészet népszerűsítéséhez?
Lipta Zsolt: Én azt gondolom, hogy mindenképpen, bár általában igaz a tétel ebben az esetben is, nevezetesen, hogy az emberek kíváncsiak lesznek, megkóstolják az adott bortermelő borait, de ha csalódnak benne, többször nem fogják megvásárolni. Viszont, ha pozitív benyomást alakul ki, akkor ez lehet egy jelentős előrelépés a pincészet életében is.
Néhány hónap telt el még csak, konkrét számokban én még nem látom a díj hatását, de azt gondolom, hogy ha valóban számszerűsíthető lesz az a rengeteg munka, megtérül az a felkérés mennyiség, aminek most eleget teszünk, akkor ennek jelentkeznie kell a gazdasági oldalon is.
VinAgora: Te vagy ez első borász a Pannonhalmi borvidékről, aki Év Bortermelője díjat nyert. Hogy érzed, ez a díj ad majd egy pluszt a borvidéked számára is?
Liptai Zsolt: Azt gondolom, hogy mindenképp. Egyrészt érzem a kollégákon, hogy mindenki nagyon büszke erre az eredményre, akár az én személyemre is, de én leginkább azt gondolom, hogy ez nemcsak a borvidéknek, hanem kicsit a régiónak is szól. Már többször hangot adtam annak, hogy eddig a legkisebb borvidékeink közül sem Somló, sem Sopron, sem Mór, és Pannóhalma sem volt díjazott. Azt gondolom, hogy ezek a régió többet tudnak, és bízom benne, hogy nem leszünk hálátlanok és a most ránk, Pannonhalmára irányult reflektorfényben bebizonyítjuk, hogy ez igenis egy hosszútávú munkának az eredménye és egy hosszútávú lekövetéssel bíró díjazás volt. Bízunk benne, hogy a ránk fordult figyelem meg is marad, és fenn tudjuk tartani az érdeklődést.
VinAgora: Tudjuk, hogy kísérletező szellemű borász vagy. Van valami már a fejedben, hogy milyen irányba mész tovább, és adott ehhez plusz erőt az elnyert díj?
Liptai Zsolt: Több mint két évtizeddel ezelőtt csak sejtésünk volt arról, hogy az a borvidék, aminek ugyan nagy historikus háttere van, az mégis a jelen időben, a 21. században mit tud adni a fogyasztóknak. Vannak olyan fajták, vannak olyan borászati technológiák, amelyek, ha úgy érezzük, hogy eljárt felettük az idő, kicsit háttérbe szorulnak, hiszen menni kell az éppen aktuális trendek felé. De nem szeretnénk belemenni egy olyan csapongásba, hogy pillanatnyi divatoknak a farvizére felülünk. Sokkal inkább azt szeretnénk, hogyha az elmúlt évtizedek sikeres bortípusa, sikeres fajtái, vagy házasításai -és itt a házasításokat külön aláhúzom-, akkor azokat tökéletesítsük, azokat csiszoljuk még tovább, hogy azoknak a minősége emelkedjen. Nagyobb fantáziát látok most a finomhangolásban, mint abban, hogy hirtelen még akár mennyiségben, vagy akár fajtaszerkezetben nőjünk. Szerintem finomodnunk kell, és még elegánsabbá válni, még kifinomultabbá válni. Ez most a fő cél.
VinAgora: Sok borversenyen vesztek részt, a VinAgorán pedig évek óta kifejezetten magas eredményeket értek el. Vajon ennek van köze ahhoz, hogy 2024-ben te lettél az Év Bortermelője?
Liptai Zsolt: Én azt gondolom, hogy nincs erre recept. Mi elkezdtünk 22 évjárattal ezelőtt egy munkát, és minden területen próbálunk az általunk megszabott minőségben megjelenni, és szerintem ez a sok lépés talán összeérett egy nagyobb mérföldkővé. De ez nem csak a borok, maga a borászat vagy a borászati filozófia érdeme, hanem az is nagyon fontos, hogy ezeket hogy tudjuk átörökíteni a borkóstoló nagyközönség vagy a borítészek poharaiba.
Természetesen nagyon büszkék vagyunk minden díjra, de nagyon sokat töprengtem már azon, hogy milyen az a bor, ami mindig magasra van pontozva minden megmérettetésen, de ebben találgatásaim vannak csak. Most, hogy először vettem részt a VinAgora zsűrijének munkájában, látom, hogy itt nagyon komoly a mezőny. Tényleg szorosan együtt van a versenyző boroknak a minőségi szintje, és nüanszok határozzák meg azt, hogy melyik bor van előrébb. Itt már nem elég jónak lenni, hanem annak a pici plusznak, egyediségnek, önállóságnak és érdekességnek is benne kell lennie a borban, hogy az díjazásra méltó legyen. Ilyen téren ezek a magas színvonalú versenyek, így a VinAgora is nagy és komoly visszajelzések számunkra.
VinAgora: Most, hogy te is részt vettél a borverseny zsűrijének munkájában, és látod, hogy micsoda elvárásoknak kell megfelelnie egy bornak, más szemmel mész majd vissza a pincébe a borok közé?
Liptai Zsolt: Az ember próbál olyan tételeket készíteni, melyek nem csak a borásznak szépek, hanem a nagyközönségnek is. Viszont a borászkodás talán egyik legszebb része az, hogy nincs benne abszolút igazság, hanem ez egy óriási szubjektum az egyes fogyasztók részéről. Mi már korábban is fontosnak tartottuk, hogy ne csak helyben legyünk elismertek, hanem próbálunk a tengerentúlra, a Távol-Keletre, vagy Európa minden pontjára szállítani a borainkból, és ezek mind-mind fontos visszajelzések, hogy melyik irányba kell haladni. A versenyeredmények, a konkrét fogyasztói visszajelzések, vagy a vásárlások együttesen próbálják meghatározni azt, hogy ha és amennyiben lehet, akkor a saját stílusunkat milyen irányba hangoljuk finomra. Hiszen nem tudjuk a sarkából kifordítani a fajtaszerkezetet, vagy magát a borvidéki adottságokat, de mindig vannak olyan tendenciák, divatok, amiket érdemes egy picit górcső alá venni, és abba az irányba elindulni, vagy éppen abba az irányba tökéletesíteni azt, amink van.
VinAgora: Túl vagyunk a borverseny első napján. Hogy érzed magad, mik az első benyomásaid?
Liptai Zsolt: Eddig a fehérborok voltak terítéken, úgy, hogy a ’24-es évjárat van felülreprezentálva. A 2024-es évjárat erős kihívás volt a hazai szakemberek, bevallom a számomra is. Nagyon érződik, hogy egy igen forró nyár után vagyunk, és hogy minden termelő, aki idáig eljutott, hogy megmérettesse a borait, nagy kihívásban volt része azzal, hogy mit kezdjen a túlérettséggel, hogyan ellenpontozza az esetleges savhiányt. Most így a fehér borsor végén, ahol előjöttek az óévi borok, a ’22-es, ’21-es évjáratból, itt látszik, hogy mennyivel más alapanyag volt ez, és hogy milyen szoros lenyomata van annak, hogy szélsőséges körülmények között is tudunk dolgozni. Külön kíváncsi leszek most az óévi vörösborokra, úgyhogy nagy izgalom van bennem.
Fotó: Földházi Árpád / Magyar Krónika
A kép a Magyar Krónika cikkében jelent meg: „Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza lett az Év Bortermelője 2024” – forrás: kronika.hu